Alapvetően nem vagyok egy nagy vendéglőbe járó típus, de néha azért jól esik az embernek beülni valahová. Az ok, amiért nem szeretem őket, nagyon egyszerű: iszonyat bénán választok kaját. Egyszerűen rágörcsölök az egészre és mindig az a vége, hogy valaki másnak a kajáját kívánom meg. Szóval, ahogy mondtam, eléggé ritkán járok ilyen helyekre. Ha már nem én főzök, akkor inkább rendelek, de alapvetően ott is megvannak a bejáratott helyeim és még azokon belül is a bejáratott menük, amivel biztosan nem tudok mellényúlni. A tesóm is ugyanez a forma, csak ő már kimaxolja azzal, hogy mindenhol vagy rántott sajtot kér, vagy roston sült csirkét, mert ezek szintén olyan ételek, amiket igazán nehéz elrontani, így tuti nem fog csalódni.
Emlékszem, hogy amikor a koronavírus beütött, a vendéglők és éttermek, eléggé nagy bajban voltak és bár az ételkiszállítás segíteni tudott a helyzeten, volt akiket ez sem tudott megmenteni és végleg le kellett húzniuk a rolót. A sok rossz tapasztalás ellenére, viszont az egyik legjobb barátnőm nem adta fel az álmát és nem rég megnyitotta a saját éttermét.
Sokan mondták neki, hogy nagyon rizikós és lehet nem most kellene belevágni a dologba, de végül úgy döntött, hogy így is várt vagy 3 évet a tervezett nyitással, most már semmi nem állíthatja meg.
Maga a nyitás és az étterem előkészítése nem volt zökkenőmentes. Nagyon sokat kellett vacakolni a munkásokkal, sok feladatot pedig mi magunk csináltunk, de végül csak elkészült a hely, pontosan úgy, ahogy Viki azt megálmodta.
Nem kell egy hatalmas erődítményre gondolni, egy nagyon kedves kis családias hangulatú étterem. A stílus leginkább egy vidéki kis vendéglőt idéz; fa asztalokkal, kockás terítőkkel és piros kis muskátlikkal az ablakban. Mondhatni igazán autentikus.
Szerencsére hatalmas nagy az érdeklődés és a siker. A környéken hamar híre ment az új étteremnek és mivel az emberek éheztek az új élményekre és a kimozdulásra, próbaképpen mindenki ellátogatott a barátnőm vendéglőjébe. A siker pedig nem maradt el, a finom ételek és a jó hangulat mindenkit azonnal magával ragadott az első vendégek pedig hamar törzsvendégekké váltak. Olyannyira megnövekedett a forgalom, hogy már a kiszállítást is megkezdték és a személyzetet is bővíteni kellett, hogy bírják a munkát.
Bár ahogy mondtam korábban nem vagyok egy nagy étterembe járós, de Vikihez mindig szívesen megyek és nem csak azért mert a barátnőm, hanem azért is, mert itt viszont bármit választok az étlapról, nem fogok csalódni.
A legtöbb étel régi családi recept alapján készül, amikről köztudott, hogy csak finomak lehetnek, de szívesen kísérletezik új ételekkel is, amik szintén jól sülnek el. A menüsor így igen széles, de leginkább az igazi magyaros ízek uralják így az sem véletlen, hogy gyakoriak a külföldi vendégek, akik kíváncsiak, hogy milyen is a valódi hungarikum.
Nagyon büszke vagyok Vikire, hogy így kitartott az elképzelései mellett, és nem hagyta, hogy bármi az útjába álljon. Nagyon motiváló dolog ez számomra és példaértékű is egyben. Ti egyébként szerettek étterembe járni? Ha nem, akkor Viki helyét mindenképpen próbáljátok ki, nem fogtok csalódni!