Ki ebben jó, ki abban – családi történet

Nagybátyám igazi tanyasi ember. Hajnalban kel (más emberek számára elképzelhetetlenül korán és frissen), takarmányoz, gondozza az állatokat, növényeket termeszt (néha persze titokban meg is eszi őket, az a sárgarépa mondjuk tényleg isteni finom…), segít nagynénémnek az ebédben, permetezik, ás, kapál, lovagol, aztán estefelé levezetésként még vág egy kis fát az erdőben, és körbefutja kétszer a tanyát – mindezt hatvanöt évesen. Én, huszonhat évesen… hát hogy is mondjam… Ilyenkor elgondolkodom, mennyire puhány módon is élem az életemet. Imádok kimenni hozzájuk, szívni a friss levegőt, segíteni nagybátyámnak… Már amennyit tudok neki, egy ilyen Iron Man tényleg ritkán szorul rá. Néhány héttel ezelőtt azonban történt egy eset, amikor valóban nagyon hálás volt nekem.

Történt ugyanis, hogy nagybátyámnak valamilyen hivatalos ügyben be kellett volna menni a közeli városba (ez ritkán fordul elő, nem igazán szereti a város közelségét). Amikor azonban kelletlenül beült az autójába, és elindult vele, egy közeli padka felsértette a rossz minőségű gumi oldalfalát, amitől a nyomás azonnal kiszökött az abroncsból. Hogy drága nagybátyám ekkor miket kiabált, inkább nem idézném szó szerint (azért jó illem is van a világon), de annyit elárulhatok, hogy nem volt különösebben elégedett a kialakult helyzettel. Nincs pótkerék, legkésőbb holnapig el kell intézni az ügyét a városban… Ötlete sem volt, kihez kellene fordulnia egy ilyen helyzetben. Felhívott engem, mert tudta, hogy én is nem olyan rég vásároltam új abroncsokat. Nagybátyám azt sem tudta, milyenek mostanában a kedvező autógumi árak, így tőlem kért tanácsot. Bár sajnáltam őt, mégis felvillanyozódtam, mert azonnal eszembe jutott, hogyan is tudnék segíteni ennek a fantasztikus embernek: „Tata, ennél jobbat nem fogsz találni autógumi árakkal kapcsolatban, ezt elhiheted nekem!”- mondtam neki. Néhány gyors kattintás után az elképesztően széles körű autógumi-ajánlatot csökkentettem a keresési feltételei alapján (a méret mellett erősen ragaszkodott a defekttűrő rendszer meglétéhez is), majd az autógumik ára volt a következő keresési szempont. Amikor felsoroltam neki, milyen kedvezmények vannak, nagybátyám ismét a jó illem határait feszegetően kezdett el szónokolni, most azonban pozitív értelemben J Nem hitte el, hogy ilyen olcsón tud új autógumikat találni.

Amikor kiválasztottuk a megfelelő abroncsokat, már csak egy problémája volt kedves rokonomnak. „Mikor fog megérkezni?”- kérdezte türelmetlenül. Mondtam neki, hogy mivel a sajnálatos eset még délelőtt történt, és gyors reagálásunknak hála már a nap korai szakaszában sikerült megrendelnünk a hőn áhított autógumikat, így másnapra már meg is érkezik. Minden rosszban van valami jó… „De még ide, a tanyára is? Ki a fene jönne ki ilyen messzire?” „Hát a Gumidiszkont, Tata” – válaszoltam neki J „Bárhová kiszállítják neked az országon belül, lehetsz te akárhol!” Nagybátyám egyre izgatottabb lett. Végül megrendeltük együtt az abroncsot, és elköszöntünk egymástól.

Néhány héttel később szerencsére akadt egy szabad hétvégém; gondoltam, megnézem, hogy is van mostanában az öreg. Amikor megérkeztem a tanyára, sehol nem találtam. Nagynéném fogadott: „Na, jól elrontottad a Tatát!”- mondta. „Egész nap mást sem csinál mostanában, csak azt az átkozott autót nyúzza!” És amikor kinéztem az ablakon, nagybátyám valóban ott suhant el mellettünk, gyermeki mosollyal az arcán: „Az se baj, ha elkoptatom! Legfeljebb megint veszek egy újat!” – kiáltotta felém cinkos pillantással. Én csak mosolyogva megcsóváltam a fejem, és ettem tovább nagynéném isteni borsólevesét.