A kismadár kirepül

Az én családom úgy nagyjából 20 éve viszi a saját gazdaságát vidéken. Pici voltam még, mikor kiköltöztünk a városból, így már a tanyasi világba nőttem bele.

A bátyám már nagyobb volt, 10 éves volt, mikor a pesti haveroktól elhurcolták a szüleim a vidéki rémálomba. Mert számára ez az új élet rettenetet jelentett. Az egyetlen, amiben örömét lelte, az az autók bütykölése. Azt mondta, azért szereti, mert mindig arról képzeleg közben, hogyan menekülne az otthonunkból.

Persze tudtam, hogy minket szeret, csak az életet, amit a szüleim választottak, azt nem bírja elviselni. Aztán nemrég valóban elköltözött.

Épp a cuccait hordta át az új lakásba, amikor lerobbant az autó. Nekem nagyon kellett nevetnem, mert dugába dőlt az idilli menekülése, amit évek óta dédelgetett, mint a legszebb álmát.

Azt hiszem, kettőnk közül mégiscsak én vagyok a szerencsés, mert nekem tetszik a tanyasi élet, szeretem az állatokat, a baromfikat is nagyrészt én gondozom, közösen a nagymamámmal.

A gyümölcsszedést már csak én csinálom, de lekvárt közösen főzünk, minden évben. Résen kell lennünk, mert olyanból csinálunk sokat, amilyen gyümölcsünk sok van, tavaly szilvából termett sok, ezért vagy kétszáz üveggel főztünk a nagymamával. A bátyám is vitt magával, az új lakásába, és az öt üvegből kettő el is fogyott, amíg a legközelebbi autósboltot keresték. Csak valami alkatrész kellett, mert az egyik haverja rájött, hogy mi a baja az autónak.

Nekem egy héttel később mesélte el ezt a történetet, ami persze jól végződött, megtalálták az ideális autósboltot, és sikerült kicserélni az alkatrészt. A két üveg lekvár igazából a szerelés alatt fogyott el, beletelt úgy egy órába, amíg megoldották a problémát.

Persze ezután nem folytatódhatott a költözés, épphogy csak kipakolták a bátyám cuccait a lakásába, másnap láttam, hogy mindent csakúgy összehánytak, és rohantak haza, hogy lerakják az autót, és ihassanak egy hideg sört.

A sofőr ugyanis nem engedte a többieknek az alkoholfogyasztást, szolidaritás céljából persze. A bátyámék ilyen szempontból nagyon jó arcok, mindenki szó nélkül tűrte a szabályt, mert együtt érzett a sofőrrel.

Miután félbemaradt a költözés, és másnap a bátyám helyén csak egy emberi romot találtam, úgy döntöttem, besegítek neki egy kicsit a dologban, hogy megelőzzem a panaszkodását.

Felajánlottam neki, hogy, ha egy órán belül összekaparja magát, akkor elmegyek vele még egy fuvarral, és segítek kipakolni a lakásában.

Szerencsére az ajánlatom motiválóan hatott rá, és tényleg összekaparta a darabkáit.

Persze nem vittünk magunkkal semmi kaját, és jól megéheztünk a pakolásban. A bátyám azt javasolta, hogy bontsunk rá még egy lekvárra, de én inkább rendelni akartam valamit.

A végén sikerült kiharcolnom egy óriáspizzát, ami szerencsére viszonylag gyorsan megérkezett. Az estebéd mellett beszélgettünk is, és kiderült, hogy a bátyám annyi tanulságot vont le az előző napból, hogy megjegyezte az autósboltot a közelében, azt mondta, ez még hasznos lehet.

Végül a kipakolást is sikerült befejeznünk, szóval tényleg minden jól alakult.